Midőn az délelött az eső továbbra is borúsan cseperedett, Medgyessy ugrott az asztal tetejére a Pilvaxban akkor, és nagy rivalgás közepette kiáltotta : - Mit kiván a magyar nemzet ?
- Hogy kaptál-e pénzt a szeszipartól ! - igy a Magyar Nemzet munkatársa.
- Kapott ám a kurva anyádat ! - feleselt vissza Horn gyula maga is kardot rántva, és az asztalok fölé röppenve, Fekete Attilában, kokárdával, pufajkáját az asztal mellé hagyván.
- Szabadság, Egyenlőség, Testvériség !- és mind vállukra emelték Medgyessyt : Szili, Kovács, Nagy Sándor, a régi drága jó Baja Ferenc....
Csak Eperjes szinész emelt kifogást. - A francia forradalom egy nagy nulla ! - kiáltotta, de hangját elfojtotta a tomboló lelkesedés, törékeny alakját földre nyomta Jánosi György és Lendvai Ildikó.
Medgyessy szavát lesték csak akkor. - Törvény elötti egyenlőséget, polgári, és vallási tekintetben, és hetenkénti országgyűlést Pesten !
Újjongott ahogy volt mindenki, még Puch László a pénztárnok is kivette szájából a gittet amit pedig Richter és Kolnai bizott rá hogy folyton rágja a Pál utcai fiúknak.
Le a vörösingesekkel !! - kiáltotta Geréb, az áruló, de eltaposták.
Induljunk hát Landerer és Hackenausthoz ! - igy Kovács László- Kinyomtatni mit mind akarunk ! - simogatta nyakkendőjét Betlen Jánossal szemben.
Landerer és Hackenaust ? Kik azok ? Gyerünk inkább Bolgár és Farkasházy testvéreinkhez, ők is nyomdászok immár ! Ha még azok lehetnek.
Igaz elvtárs, segitsd a lebukottakat ! - próbálkozott József Attila az asztal alól, de őt is visszaküldték a Japán kávéházba.
Óriási volt a zsivaly immár, Horn Gyula arcán nem a szesz, hanem a forradalom pirja égett. - Szabaditsuk hát ki Táncsicsot !
-Tocsikot ? - kérdezte Kuncze képviselő elhalván a szót a dörgő tömegben.
-Táncsicsot, nem Tocsikot !
- Gyerünk hát Budára- igy Medgyessy.
- Ki az a Táncsics ? - dörmögte Kuncze képviselő bajszát simitva, és miközben a lázongó, forrongó tömeg, vagy harmincöten, megindultak Budára a négyes metró tervezett megállója felé.
